Te magad vagy a hegy

„Az életben semmi sem tart vissza jobban saját magunknál.
Ha örökösen szakadék választja el azt, ahol vagyunk, attól, ahol lenni szeretnénk – és hiába próbáljuk áthidalni, megakadályoz benne saját ellenállásunk, fájdalmunk, a kellemetlenség érzete -, ez szinte mindig az önszabotázs hatása.
A felszínen úgy tunhet, hogy az önszabotázs mazochizmus. Mintha az öngyulölet, az önbizalomhiány, a hiányzó akaratero jele volna. Valójában azonban egyszeruen egy öntudatlan szükségletet fejez ki, amelyet az önszabotáló viselkedés elégít ki. Ahhoz, hogy leküzdhessük, lélektani mélyfúrást kell végeznünk. Meg kell találnunk a traumatizáló eseményt, ki kell engednünk a feldolgozatlan érzelmeket, egészségesebb utat kell találnunk szükségleteink kielégítésére, újra kell teremtenünk az énképünket, fejlesztenünk kell néhány képességet, például érzelmi intelligenciánkat és ellenállóképességünket.
Nem kis feladat ez, valamikor azonban mindannyiunknak el kell végeznünk ezt a munkát.”

Amikor elakadunk az életünkben, sokszor nem tudjuk, hogyan lehetnénk jobban, és hiába próbálunk meg mindent, a változásra tett erofeszítéseink egymás után kudarcot vallanak. Közben nem is sejtjük, hogy általában

mi magunk állunk a saját boldogságunk útjába.

Miért tesszük ezt, mikor tesszük ezt, és a legfobb kérdés: hogyan hagyjuk abba – egy életre? Ez a könyv ebben nyújt segítséget, miközben megmutatja a kiutat az önszabotáló viselkedés ördögi körébol.

Ha tanulunk a legkárosabb szokásainkból, ha az elménk és a testünk alaposabb megismerésével fejlesztjük az érzelmi intelligenciánkat, ha feldolgozzuk a múltbeli traumáinkat, akkor megváltoztathatjuk az életünket, és kiaknázhatjuk a bennünk rejlo lehetoségeket.

Évszázadokon keresztül a hegy metaforája jelképezte az elottünk tornyosuló, leküzdhetetlennek tuno nehézségeket. A saját belso hegyünk megmászásához el kell fogadnunk az érzéseinket és lelkileg erosebbé kell válnunk, hogy végül felismerjük, a hegy meghódítása valójában nem más, mint önmagunk jobbá tétele.