Álarc és koszorú

Az életmukiadás jelen kötetétol kezdodoen – összesen négy köteten át – Hamvas Béla külön gyujteménybe nem rendezett esszéit és tanulmányait, valamint eloadásait és hozzászólásait adjuk közre. A kötetek fo gerincét azok az esszék képezik, amelyek egyfelol az 1930-as évektol kezdodoen különbözo társadalmi, kulturális és muvészeti folyóiratokban, periodikákban és évkönyvekben jelentek meg, másfelol azok az írások, amelyeket az 1948-as elhallgattatását követo idokbol kéz- vagy gépiratos formában a hagyaték orzött meg. Hamvas számára az esszé nem pusztán mufaj, hanem az autonóm szellemi és gondolkozói magatartás muformája, ahol a látás hofoka éppoly fontos, mint a gondolat tisztasága. Ennek a magatartásnak legfontosabb jegye az „iskolánkí- vüliség”: vagyis – miként Hamvas fogalmaz – a „magány, függetlenség, szuverenitás és autonómia”. Az esszéista ebben a független perspektívában „egész sereg szent látványban részesül, s mindegyik látvány, teória, ihlet, koncepció, külön világot teremt”. A kötetben szereplo valamennyi esszé: egy-egy ilyen külön világ. 

„Csak az szeretheti az életet mélyrol és igazán, aki tudja, hogy meghal, mint ahogy a csók annál forróbb és édesebb, minél több benne a pillanat. Az ember nem több, mint a fa, virág, állat, kristály, láng vagy víz. De nem is kevesebb. Az ember természet, s mert természet: hatalom, s mert hatalom: isten. Milyen irtózatos életvágy ragyog oly erobol, mint a fény! Ó „heroikus napsugár”, életed egy villanás, – halálod születésed pillanata: ezért tied a világon a legszebb tündöklés!” (Álarc és koszorú)

[TARTALOM: Nietzsche-jubileum – Új középkor – A négyszáz éves Montaigne – Vázlat egy apokaliptikus történetfilozófiához – Álarc és koszorú – Igen is, meg nem is (Ars poetica) – Természettudományos mitológia – Az orosz emigráció történetfilozófiája – Bizánc – A magány szociológiája – Modern apokalipszis – Egzisztenciafilozófia – Kultúrmorfológia – Az asztrológia újjászületése.]