Gyere, kövess hozzád!

Egy vallás lehet egészséges, de lehet beteg is… Lehet egészséges, mint az újszülött csecsemő, mint kora reggel a rigó dala, mint a frissen fakadt lótuszvirág. De a vallás lehet beteg, kóros is; olyan, mint egy haldokló öregember, aki már csak zsugorodni képes, és a sír felé vánszorog.

Amikor a vallás fiatal, akkor illata van… mint a frissen szántott földnek, mint az életnek. Dala pedig az élet rejtelme felé vonz. Olyan, mint a tánc: tele örömmel, tele bizalommal. Az egész egy óriási ünneplés, hisz az új vallás tele van élettel… még friss. Ez az igazi vallás: az élet ünneplése… a boldogság ünneplése.

A vallásnak, ha öreg és haldoklik – vagy már halott –‚ akkor olyan a bűze, mint a bomló testnek. Akkor az már csak lemondás, nem az élet ünneplése; nem több, mint egy halotti tor. Az ilyen vallás életellenes, merev… merev, mint egy hulla. A hívők pedig, mint megannyi öngyilkosjelölt, várnak a halálra. Az élet mindig növekszik, mindig egyre nagyobb… a halál azonban minden összezsugorít. Amíg fiatal vagy, egyre csak tágulsz, mert sok-sok irányba vonz az élet. De amikor megöregszel, már nem vonz semmi. Merevvé válsz, és görcsösen ragaszkodsz a megszokotthoz, mert megállt benned az energiafolyam. Kemény vagy; merev, mint a kő.

A fiatal vallás egyszerűen az élettel együtt áramlik, és nincs benne semmi, ami az egót szolgálná – egyszerű és hétköznapi. Ám éppen ez a hétköznapiság az, ami rendkívüli benne. Éppen ez az, ami magával ragadó. Más nem kell, mert ez mindent magába foglal. Nincs szükséged más istenre, mert akkor az élet maga isteni, magasztos és elbűvölő.

De ha a vallás öreg és beteges, akkor mindent megbetegít, amivel csak kapcsolatba kerül. Minden ami megszületik, meghal egyszer – e törvény alól a vallás sem kivétel. A vallás megszületik, él egy ideig, aztán meghal, mint bármi más. A hívek azonban ragaszkodnak hozzá, ragaszkodnak a hullához még akkor is, ha az már oszladozik. A bomlás megmérgezi a levegőt… kórossá válik tőle minden, még a hívek is… abnormálissá válnak, és ez úgy terjed, mint valami rákos daganat. Megmérgez mindent.

Ezt nagyon fontos megértened. Először is, az emberek többsége jobban vonzódik egy halott valláshoz, mint egy élőhöz, mert így nem kell semmilyen kockázatot vállalniuk. Miért? Mert a régi, a halott vallás arra tanít, hogy félj az élettől, félj a boldogságtól, félj a szerelemtől. Biztos ami biztos, minden gyereket erre idomítanak be, erre kondicionálnak. Ha a gyerek túl boldog, akkor az gyanús – biztos valami disznóságot csinált… A boldogság valahogy olyan, mint a rendetlenség: jobb elkerülni. Egy nehezen meghatározható érzés, de ott van veled… mindig.