A fény evangéliuma

Szepes Mária kilencvenöt évesen, az új évezred kezdetén fogalmazta meg ezt a személyes ajánlást. A fény evangéliuma szellemi útravalóként fordul az olvasóhoz: az egyéni élet értelmét, a belső fejlődés lehetőségét és az önmagunkon túlmutató hivatást állítja középpontba. Eredeti üzenete szerint az ember akkor találhat rá magasabb rendű feladatára, amikor törekvéseit már nem a hiúság, az elismerés vagy a jutalom reménye irányítja. Az önzetlenül vállalt küldetés áldozatokkal jár, ugyanakkor a szabadság és a belső bizonyosság ígéretét hordozza.

A címben megjelenő fény ebben a szellemi összefüggésben a felismerés, a tudat ébredése és a belső tájékozódás jelképeként olvasható. Az evangélium örömhíre így az ember átalakulásának lehetőségére utal: arra a reményre, hogy életünk értelmét a mulandó tapasztalatokon túl is kereshetjük. A fény képe a kötetben felvetett kérdéseket személyessé teszi. Mi vezeti döntéseinket? Meddig követjük megszokásainkat, és mikor kezdünk figyelni arra a belső indíttatásra, amely felelősebb, tudatosabb életre hív?

A könyv fejezetei az egyén fejlődésétől a meditáció és a tudattalan világán át a keresztény misztériumokig vezetnek. Az Akasa-stúdió és A Beszélő Fény krónikája című részek a belső megismerés különös távlatait idézik fel. A betűkkel végzett meditációk mellett a beavatás kérdései is megjelennek. A Pisztisz Szophia köré rendezett írások a gnosztikus hagyományhoz kapcsolódnak, míg a kötet későbbi részei Jézus életét, tanítását, szenvedését és feltámadását közelítik meg az ezoterikus gondolkodás nézőpontjából.

A meditációs és vallásbölcseleti témák találkozása teszi különösen gazdaggá ezt a könyvet. A belső tapasztalat, a jelképek és a szent történetek egymás mellé kerülnek, és közös kérdésre irányítják a figyelmet: hogyan változhat meg az ember, ha mélyebben megérti önmagát és vállalt feladatát? Szepes Mária testamentumának üzenete ebben az olvasatban a mindennapi életben is továbbgondolható. A belső fény keresése önvizsgálatra, kitartásra és önzetlenségre ösztönöz; olyan útra hív, amelyen a felismerés fokozatosan a cselekedeteinkben is kifejezést kaphat.