Szerelem, szabadság, egyedüllét

A kiindulópont önmagad szeretete kell, legyen. Mindenki ismeri a mondást, hogy „aki nem szereti önmagát, másokat sem tud szeretni”, mert a részleteket tekintve talán vannak köztünk különbségek, de alapvetoen ugyanannak az egy természetnek a részei vagyunk. Ha szeretet születik benned önmagad iránt, lesz mit megosztanod a pároddal.

A valódi cél azonban a lényedben végbemeno végso, misztikus egyesülés, hogy ne légy rabja egyetlen nonek vagy férfinak sem. Azáltal, hogy találkozol a külso novel, a külso férfival, hogy valóban szereted, lépésrol lépésre megláthatod a not, illetve a férfit, aki benned él. A külso no csupán egy út a belso nohöz; ahogyan a külso férfi is csak egy út a belso férfihez.

Ha rátalálsz erre a belso nore, illetve férfira, megszabadulsz függoségedtol, amely a külvilághoz köt. A szabadság az ember legbensobb lényege. Szabadon meg kell élned vágyaidat, legeroteljesebb energiádat, a szexualitást is, így életed közepére érve meghaladhatod, s ezzel képessé válhatsz arra, hogy egyedül is boldog legyél.

Hiszen bármit is teszel, egyedül vagy, mert ez a természetes állapotod: egyedül születtél, és egymagad is fogsz távozni. A köztes idoben elfoglalod magad mindenfélével, hogy ne kelljen szembenézned a ténnyel: egyedül vagy. Ám ha szabadon megéled és megismered önmagad, felébred benned a végtelen szeretet, és egyedülléted sem üres magány lesz többé, hanem tartalmas, örömteli állapot, amelyen – ha úgy adódik – szívesen osztozol embertársaiddal.