Meseterápia

„>>Velem is épp így történt<< – hallottam többször is mesehallgatás után idos emberektol. A kisebb gyerekek azt mondják: >>Én is ilyen bátor (szép, ügyes, kitartó stb.) szeretnék lenni<<. A gyógyulásra váró beteg pedig így sóhajt föl: >>Én is úgy szeretnék élni, ahogy a mesében van<<. Az a sajnálatos körülmény, hogy ma már nincsenek közösségi mesemondó alkalmak, és a mesék egyre inkább feledésbe merülnek, megfoszt bennünket attól, hogy a meséken keresztül kapcsolatba kerüljünk egyrészt saját vágyainkkal, lehetoségeinkkel, másrészt szellemi gyökereinkkel, s e gyökerek révén létezésünk alapjának tekinthessük azt az értékrendet, amely nemcsak egy szukebb közösség sajátja, hanem univerzálisnak tekintheto.” Boldizsár Ildikó tanulmánykötete szeptember 30-ra, a népmese napjára jelenik meg.