Mesék boldog öregekról

Mi kell a boldog öregséghez? Ezt a kérdést tette fel a kötet szerkesztoje, amikor gyujteni kezdte az idos emberekrol szóló meséket. Boldizsár Ildikó meggyozodése, hogy a mesék minden élethelyzetben és életkorban képesek új tapasztalatokkal gazdagítani bennünket, s ez fokozottan igaz az öregkor meséire. Ha az ember idejében elgondolja, milyennek szeretné látni magát élete utolsó harmadában, lehetoséget teremt arra, hogy ehhez az elképzeléshez igazítsa napjait. Az öregkorra ugyanis éppúgy fel kell készülni, mint a felnotté válásra, vagy az anyaságra és az apaságra. A kötet meséi úgy segíthetik ezt a felkészülést, hogy a történetekben szereplo apókák és anyókák követendo példát nyújtanak a mindennapok átrendezésére, a világhoz való viszony megváltoztatására. A boldog öregek tényként fogadják el az ido múlását, és felismerik a benne rejlo lehetoségeket. Megváltozik a fontossági sorrend életükben, és képessé válnak az eloítéletektol és önbecsapásoktól mentes létezésre. Ráadásul életörömöt és leleményességet is lehet tanulni tolük, hiszen tapasztalataik rendezgetése, szintetizálása közben sok olyan dolgot fedeznek fel, amire a fiatalabbaknak még nincs látásuk.
A Mesék-sorozat záró kötetét az idos embereken túl azoknak ajánljuk, akik boldog öregségre vágynak, és kíváncsiak rá, hogyan alakítható át az életük ennek érdekében. És persze azoknak, akik szeretnének maguk körül minél több boldog öreget látni, hiszen a hozzátartozókon is múlik, hogy milyen minoségben éljük át az élet délutánját.