Mágia

Mágián a köznyelv leginkább varázslatot ért, míg az antropológia afféle osi, a tudományos logikától eltéro szervezoelveket követo gondolkodási formát. Márai könyvére ezek egyike sem igaz maradéktalanul. Hoseinek életében persze rendre elofordulnak váratlan események, a szereplokkel nemegyszer játszik a sors szeszélye, vagy éppen megigézi oket egy-egy különleges történés, magával ragadja oket valami ritka élmény – ám szigorúan vett csoda, tudományosan nem magyarázható varázslat csak elvétve fordul elo a kötet novelláiban. A szereplok gyakran visszatéro tapasztalata, hogy nem értik a körülöttük történo események összejátszását, mások tetteinek mozgatórugóit vagy akár saját reakcióikat s érzéseiket – ennek ellenére nem rajzolódik ki a világot vezérlo rejtett, észszeruen nem megokolható hatóerok egységes rendszere, azaz nem ölt alakot valamiféle mágikus világmagyarázat sem. Mindettol azonban Márai írásai nem lesznek kevesebbek, nem lesznek szegényebbek. Azért nem lelni bennük varázslatos világra, mert e novellák nem eltávolítanak az élettol, hanem visszafordítanak hozzá. Nem a vigasz csalóka reményével hitegetnek, hanem az élet eleven valóságával való szembenézésre hívnak.