Lángoló időfolyó

Van-e az időnek olyan arca, amelyet az órák és a naptárak nem mutatnak meg? Álmainkban egyetlen perc alatt éveket élhetünk át, emlékeink pedig régen elmúlt pillanatokat tehetnek újra jelenvalóvá. Szepes Mária az érzékeken túli víziók felől közelít ezekhez a tapasztalatokhoz. Az álom, a meditáció és a belső figyelem lehetőségeit vizsgálja, miközben az elveszített szeretteinkhez fűződő kapcsolat kérdését is felteszi. „Az álom nem ismeri a halált” – írja. Egy visszahatoló meditációs módszert is ismertet, amelyet maga kipróbált, ám kockázatai miatt csak szakember felügyelete mellett tartott alkalmazhatónak.

A lángoló időfolyó a könyvben az állandó változás képe: összeköti a személyesen megélt múltat az emberiség lehetséges jövőjével, a láthatót a láthatatlannal. Szepes Mária a hagyomány belső tapasztalatait a tudomány kérdései mellé helyezi. A könyv születésekor küszöbön állónak remélt hidegfúzióban – a vízből keletkező tűz csodájában” – egy olyan felfedezés ígéretét látta, amely enyhítheti az energiaellátás és a környezetszennyezés gondjait. Ez a korabeli vízió ma is fontos kérdéshez vezet: hogyan használhatjuk felelősen azt, amit felfedezünk?

A kötet különlegességét Szepes Mária írói sokszínűsége is adja. Az érzékeken túli víziókról és a lángoló időfolyóról szóló fejezetekben meditációk, esszék és rövidebb, novellaszerű írások váltják egymást. Gondolatai, jövőre irányuló látomásai és útmutatásai a személyes kérdésektől a „planetáris gondolatig” vezetik az olvasót. A csillagok jelképes nyelvében kulcsokat és kódokat keres, amelyekkel az emberi élet misztériumait próbál- ja megfejteni.

Korunk Skorpió jegyének ébresztő axiómái és tanulságai is ebben az összefüggésben bontakoznak ki: a válságban a változás és a megújulás lehetősége rejlik. A Lángoló időfolyó a labirintusból kivezető utat keresi. Arra hív, hogy a hagyomány és a tudomány kérdéseit együtt szemlélve tisztábban lássuk a modern kor nehézségeit, és felismerjük, merre léphetünk tovább.