Enki elveszett könyve

Egy földönkívüli istenség emlékei és próféciái… Ezt a történetet csak a Bibliában olvashattuk, amíg meg nem találták az egyik eredeti mezopotámiai változatot a Gilgames eposz tábláin. Az istenek és emberek dolgainak fobb feljegyzései a sumér és akkád agyagtáblák, a babiloni és asszír templomi könyvtárak, az egyiptomi, hittita és kánaánita „mítoszok”, valamint a bibliai történetek tartalmazzák. Most eloször, ezt a szétszóródott és töredékes anyagot sikerült Zecharia Sitchinnek összeraknia és felhasználnia, hogy újraalkossa Enki szemtanú-beszámolóját, a földönkívüli Isten önéletrajzon alapuló memoárját és éleslátó próféciáit…

Részletek a Bevezeto-bol:
Úgy 445000 évvel ezelott urhajósok érkeztek a Földre egy másik bolygóról, hogy aranyat keressenek. A Föld egyik tengerén landoltak, partra szálltak és megalapították Eridut, a „Távoli Otthont”. Idovel a kezdeti település nagy földi küldetéssé notte ki magát, irányítóközponttal, urállomással, bányászattal és egy közbülso állomással a Marson.

Mivel az urhajósoknak nem állt rendelkezésére elegendo eroforrás, génmanipuláció segítségével megalkották a primitív munkást, a Homo Sapienst. A Földet elborító, katasztrofális Özönvíz után újra kellett kezdeni mindent; az urhajósok istenek lettek, akik civilizációt adtak az emberiségnek, és megtanították nekik, hogyan imádják oket.

Jóval késobb, úgy négyezer évvel ezelott, minden, amit addig megalkottak, odalett egy nukleáris csapás során. Ezt a Földre látogató urhajósok okozták, saját rivalizálásukkal és viszályaikkal.

Zecharia Sitchin a The Earth Chronicle Series (Földi Krónikák) címu írásában összerakta a Bibliából, az agyagtáblákból, az ókori mítoszokból és régészeti leletekbol mindazt, ami a Földön történt, foleg az emberiség történelmének kezdete óta.

• De vajon mi elozte meg a földi eseményeket?
• Mi történt az urhajósok szülobolygóján, a Nibirun, ami miatt útra keltek, ami miatt aranyra volt szükségük, és ami miatt megteremtették az embert?
• Miféle érzelmek, rivalizálás, hit, erkölcsiség (vagy annak hiánya) motiválta az égi és urbéli krónikák foszereploit?
• Milyen kapcsolatok okoztak feszültséget a Nibirun és a Földön, milyen ellentét volt az idosebbek és a fiatalok, a Nibiruról érkezettek és a Földön születettek között?
• Mennyiben volt a sors keze, ami történt?
• És vannak feljegyzések a múltból, amik megadják ennek a sorsszeruségnek a kulcsát a jövore nézve?

• Ugye, milyen kedvezo lenne, ha az egyik kulcsfigura, aki szemtanú, és aki különbséget tud tenni a végzet és a sors között, feljegyezte volna az utókor számára, mi történt, hogyan, hol, mikor és miért? Az Elso Dolgokat és talán a Végso Dolgokat?

Néhányan pontosan ezt tették. Köztük volt maga a vezér is, aki az elso csapat urhajóst vezette. A tudósok és a teológusok ma már felismerik, hogy a Teremtés, Ádám és Éva, az Édenkert, az Özönvíz, és Bábel tornyának bibliai történetei évezredekkel korábbi, mezopotámiai szövegek alapján íródtak, melyeket foként a sumérok írtak. Ok pedig világosan kifejtették, hogy a múltbeli eseményekrol való tudásuk (olyan eseményekrol is, amik még a civilizáció hajnala elott történtek, az Emberiség megjelenése elott) az Anunnakiktól („Akik a Mennybol a Földre jöttek”) származik, vagyis az ókori „Istenektol”.

Másfél évszázad régészeti felfedezései során az osi civilizációk romjai között, foként a Közel-Keleten számos ilyen korai szöveget találtak. A leletekbol kiderült, hogy vannak hiányzó szövegek, úgynevezett elveszett könyvek, amelyeket vagy a fellelt szövegekben említettek, vagy következtetni lehet rájuk, vagy onnan lehet tudni a létezésükrol, hogy a királyi, vagy templomi könyvtárakban leltárazva voltak.

Néha az „istenek titkait” eposzokban fedték fel, például a Gilgames Eposzban, ami beszámol az istenek közötti vitáról, melynek végkifejlete az Emberiséget elpusztító Özönvíz lett. Az Atrahasis nevezetu szöveg elbeszéli, miként lázadtak fel az Anunnakik, akik az aranybányákban robotoltak, és hogyan került sor a primitív munkások, azaz a földlakók megteremtésére. Maguk az urhajósok is idorol idore készítettek feljegyzéseket. Volt, hogy egy kiválasztott írnoknak diktáltak, például az Erra Eposz esetében, ahol a nukleáris katasztrófát okozó két Isten közül az egyik az ellenfelére próbálta hárítani a felelosséget. Volt, hogy az Isten maga írta le a feljegyzéseit, ilyen például a Thoth Könyve (Egyiptomban a bölcsesség istene), amit az Isten egy föld alatti kamrában írt meg titokban.

A Biblia szerint, amikor Jahve, az Úr átadta a parancsolatokat kiválasztott népének, eloször saját kezével írta meg a két kotáblát, amit Mózesnek adott Sinai hegyén. Mózes eltörte a táblákat az aranyborjú feletti haragjában, és helyettük saját kezével készített újakat. Negyven napot és negyven éjszakát töltött a hegyen, a táblák mindkét oldalára felvésve a szavakat, amiket az Úr diktált neki.

Nem is derült volna fény Thot Könyvének létezésére, ha nem lett volna egy papiruszra írt történet az egyiptomi Hufu (Kheopsz) király idején… Nélküle sosem hallottunk volna az isteni táblákról és azok tartalmáról; mindez tovább gyarapította volna a rejtélyes „elveszett könyvek” listáját, melyeknek létezésére talán sosem derült volna fény. Szintúgy fájdalmas tény, hogy néhány esetben tudunk ugyan bizonyos szövegek létezésérol, de arról fogalmunk sincs, hogy mi állt bennük. Ilyenek például Az Úr hadainak könyve és Jásár Könyve („Az igazság könyve”), melyeket említ a Biblia.

Legalább két esetben következtethetünk régebbi könyvek létezésére, olyan korábbi szövegekre, amiket a bibliai narrátor ismert… Egy Ádám és Éva könyve címen ismert írás fennmaradt az évezredek során örmény, szláv, szír és etióp nyelven. Énok könyve (egy úgynevezett apokrif könyv, ami nem került bele a kanonizált Bibliába) olyan részleteket tartalmaz, amik a tudósok szerint egy korábbi Noé könyvébol származnak…

Gyakran említett példa az elveszett könyvek hatalmas mennyiségére, hogy Egyiptomban, Nagy Sándor i.e. 323-ban bekövetkezett halála után Ptolemaiosz megalapította a híres Alexandriai Könyvtárat, mely állítólag félmilliónál is több kötetnek adott helyet. Ezeket különféle anyagokra írták (agyagra, kore, papiruszra, pergamenre). A nagy könyvtár, ahol a kor tudósai tanulmányozták a rengeteg bölcsességet, leégett és elpusztult az i.e. 48-ban kezdodött háborúk során át az i.sz. 642-ben bekövetkezett arab hódításig. Kincsei közül megmaradt a Biblia elso öt könyvének görög fordítása, és néhány töredék a könyvtár tudós alkalmazottainak írásaiból…

A késoi idoszakban csaták és háborúk törtek ki az istenek között… Nagy Sándor ázsiai területein a Szelukidák kezébe került az uralkodás. Ok a görögül is beszélo babiloni papot, Bérósszoszt, Marduk papját bízták meg, hogy állítsa össze az emberiség és az istenek történetét és a történelem elotti idoket a mezopotámiai tudás alapján. Bérósszosznak volt hozzáférése az agyagtábla-gyujteményekhez, melyekbol a legnagyobb könyvtár Harran templomában állt rendelkezésre (a mai Törökország dél-keleti részén). Három kötetben írta meg az istenek és az emberek történetét, az Özönvíz elott 432000 évvel kezdve, amikor az istenek a mennybol a Földre jöttek.

Bérósszosz név szerint felsorolja az elso tíz parancsnokot és uralkodásuk idejét. Elmondja, hogy az elso vezér halnak öltözve gázolt partra a tengerbol. O volt az, aki az emberiséget megajándékozta a civilizációval. Nevének görögös alakja Oannész…

Döbbenetes mennyiségu ilyen korai írás létezik. Nem ezer, hanem tízezer számra találták meg oket a közel-keleti ásatások során. Sokuk napi dolgokkal foglalkozik, például kereskedelemmel, munkások fizetésével, házassági szerzodésekkel. A paloták könyvtáraiban találtak királyi krónikákat, templomi könyvtárakban és írnokiskolák könyvtáraiban szent szövegeket, titkos iratokat találtak sumér nyelven, majd akkád fordításban (az elso szemita nyelv) és egyéb ókori nyelvekre lefordítva. És még ezekben a korai iratokban is, amik közel hatezer éve keletkeztek, utalások voltak „elveszett könyvekre” (kotáblákra írott szövegekre).

Az osi városok romjai között felfedezett hihetetlen, egészen lenyugözo felfedezések között voltak az agyagprizmák, melyeken információ olvasható a tíz Özönvíz elotti uralkodóról, és összesen 432000 évnyi uralkodásukról, amire Bérósszosz utalt. Ezeket Sumér Királylisták néven ismerjük, és Angliában, az oxfordi Ashmolean Museumban találhatók…

Az elso urhajósokkal érkezo vezeto volt az, aki nemcsak hogy minden eseménynek szemtanúja volt, hanem fontos kulcsfigura is volt egyben. Eposzi jelzoje akkoriban E.A volt, azaz „Akinek az Otthona a Víz”. Át kellett élnie a csalódást, hogy a földi küldetés parancsnoki tisztségét féltestvére és riválisa, EN.LIL („A Parancs Ura”) kapta meg. Ezt a megaláztatást csak kicsit enyhítette, hogy E.A. megkapta az EN.KI („A Föld Ura”) címet…

Ádám és Éva bibliai történetében az Édenkert eseményei tükrözik, hogy Enki a második genetikai beavatkozáskor adta nekik a szexuális úton történo szaporodáshoz szükséges kromoszómákat. És amikor az elszaporodott Emberiség nem olyan lett, amilyennek akarták, Enki szállt szembe fivére, Enlil tervével, az Emberiséget elpusztító Özönvízzel. Az Özönvíz hosét a Biblia Noénak, a korábbi, eredeti sumér szövegek Ziusudrának nevezték.

… A beavatottak legalább két esetben (felsobb utasításra) lejegyezték… az isteni tanításokat, mint az Emberiség örökségét. Az egyik ilyen kiválasztott, Adapa, aki valószínuleg Enki fia volt egy földi asszonytól, írt egy könyvet, amely az egyik legkorábbi elveszett könyv: Írások az Idorol volt a címe. Egy másik kiválasztott, egy bizonyos Enmeduranki, aki valószínuleg a bibliai Énok prototípusa volt, a mennybe emelkedett, miután a fiaira bízta az isteni titkok könyvét. Ennek egy változata maradt fenn nagy valószínuséggel az apokrif Énok Könyvében…

Ilyen elozmények után döntött úgy Enki, hogy szembeszáll Enlil szándékával, hogy Özönvizet küldjön az Emberiség elpusztítására. Konfliktusuk számos csatához, és végül nukleáris fegyverek bevetéséhez vezetett; a végeredmény, bár nem ez volt a szándék, mégis a sumér civilizáció pusztulása lett…

A fejlemények vezettek a felismeréshez, hogy különbséget kell tenni Sors és Végzet között…

Áttekintve az eseményeket, és a párhuzamokat aközött, ami a Nibirun történt, és aközött, ami a Földön ment végbe, Enki és Enlil azon filozofáltak, hogy mi volt ebbol végzetszeru és elkerülhetetlen, és mi volt pusztán jó vagy rossz döntés…

A nukleáris pusztulásban kicsúcsosodó események hatására az Anunnaki vezetok mély önvizsgálatba kezdtek, és el kellett magyarázniuk a lesújtott embertömegeknek, miért történt, ami történt. Végzet volt vajon, vagy az Anunnakik okozta sorsszeruség? Felelos volt–e valaki?

A csapás estéjén az Anunnaki tanácsban Enki volt az egyetlen, aki ellenezte a tiltott fegyverek bevetését. Számára fontos volt hát, hogy elmagyarázza a megmaradt, szenvedo embereknek, hogyan jutott el a fordulópontig a földönkívüliek története, akik jó szándékúak voltak, ám mégis pusztítókká lettek…

Az elbeszélés legalkalmasabb módja az egyes szám elso személyben történo beszámoló volt. Egészen bizonyos, hogy Enki lejegyezte önéletrajzát…, amit Nippur könyvtárában fedeztek fel…

Az Atrahasis szövege megmutatja Anu erofeszítéseit annak érdekében, hogy csillapítsa Enki és Enlil rivalizálását.: felosztotta közöttük a földet, és az Özönvizet megelozo eseményekrol szóló feljegyzések szinte szó szerint hozzák elo az Istenek Tanácsának vitáját az Emberiség sorsáról, és Enki intrikáját, amelyet Noé és a bárka történeteként ismerünk.

Ezt a történetet csak a Bibliában olvashattuk, amíg meg nem találták az egyik eredeti mezopotámiai változatot a Gilgames eposz tábláin. Az istenek és emberek dolgainak fobb feljegyzései a sumér és akkád agyagtáblák, a babiloni és asszír templomi könyvtárak, az egyiptomi, hittita és kánaánita „mítoszok”, valamint a bibliai történetek.

Most eloször, ezt a szétszóródott és töredékes anyagot sikerült Zecharia Sitchinnek összeraknia és felhasználnia, hogy újraalkossa Enki szemtanú-beszámolóját, a földönkívüli Isten önéletrajzon alapuló memoárját és éleslátó próféciáit.

A múlttal foglalkozva Enki maga is látta a jövot. Az az elképzelés, miszerint az Anunnakik szabad akaratukkal a saját sorsuk (és az Emberiség sorsának) urai voltak, végül átadta helyét a felismerésnek, hogy a Végzet határozta meg végül az események alakulását; így aztán, amint a héber próféták is felismerték, „az Elso Dolgok lesznek a Végso Dolgok”…