Sokunk meggyozodése, hogy csak akkor érhetünk el valamit az életben, ha teszünk is érte. Így az életünk sokszor nem más, mint küzdelmes menetelés, erofeszítések sorozata. Azért, hogy egyszer majd boldogok legyünk. Ha megállnánk egy pillanatra, és nem engednénk állandó cselekvéskényszerünknek, észrevennénk végre, hogy tulajdonképpen már most jó. A boldogságnak – amely valódi természetünk felfedezésébol fakad – ugyanis nincs semmilyen elofeltétele. Épp ellenkezoleg: kizárólag az gátolja megtapasztalását, hogy azt hisszük, valamilyen „optimális” szintet kell elérnünk.
Nem tudjuk, hogy igazak-e a boldogságról alkotott elképzeléseink. Egyszeruen elfogadjuk oket, pedig az életben valójában csak helyzetek vannak, amelyek attól jók vagy rosszak, hogy mi milyennek ítéljük oket. A megítélés azonban nem igazság. Csupán elképzelés, és ha ezt felismerjük, megszabadulunk tole.
Amíg elhiszed, hogy jelenlegi helyzeted nincs rendben, hiányzik belole valami, és ezért meg kell változtatnod, addig nem tudod felfedezni valódi természetedet, és továbbra is fogva tart az illúzió, hogy az igazi élet „máshol” zajlik. De ez a „máshol” csak a fejedben létezik. Ha felismered, hogy mindez illúzió, nem marad más választásod, mint hogy érzékeld azt a tökéletes állapotot, amelyben éppen vagy.
A szerzonek a Bioenergetic Kiadó gondozásában megjelent muve: Ne szenvedj, szeress! (2006)

Anubis a piramisok ura
Boszorkány praktikák önmagunkért 

