A férfi

Annyit már most nyugodtan elmondhatok, hogy akárcsak A no címu könyvnél – amely alapjában véve nem csupán a norol szólt -, menet közben már itt is tudtam, láttam, hogy ez a könyv sem tisztán csak a férfiról fog szólni. Szerettem volna sok mindent beletenni a férfiasság kérdésérol, a buntudat megoldásának az elkezdésérol, a gyászról, halálról, búcsúról, elengedésrol, virágokról, önmagamról. Tényleg sok mindent. Válaszokat egy sor kérdésre. Felvetéseket a pasikkal kapcsolatosan. Hogy például „miért élt a párom nyolc hónapig egy másik csajjal párhuzamos életet mellettem, miközben azt bizonygatta, hogy mennyire szerelmes belém?” A minap kaptam egy ilyen e-mailt! Épp karácsonykor robbant szét a dolog… Amikor ez a könyv készült, körbetelefonáltam egy csomó pasit, akit ismerek. A tinédzserektol kezdve az ötvenesekig valamennyiüknek ugyanazt a kérdést tettem fel: mitol érzik magukat férfinak. A kérdésre, hogy mitol érzik magukat férfinak, a pasik egy jelentos része azt felelte, hogy ezen ok még soha nem gondolkodtak, és ez a kérdés eléggé meglepetésszeruen érte oket… Holott a nok esetében az utóbbi öt-tíz év másról sem szólt, mint hogy definiálják, mi az, hogy no… Úgy tunik, ezek olyan dolgok, amelyekrol a pasik általában nem beszélnek. Vagy csak nagyon felületesen. Magáról a férfilétrol… Azért nem, mert „ez teljesen magától értetodo”, hogy az illeto férfi. Fel sem merül, hogy ezt bármi megkérdojelezhetné…”