Csak semmi pánik!

Szervezetünk vészharangot kondít: levego után kapkodunk, mellkasunk tompán sajog, szédülünk, forog velünk a világ, ájuldozunk, halálra rémülünk kitört a pánikroham.
Kapkodva étkezünk, nehéz ételeket falunk, felületesen lélegzünk, vércukorszintünk fel-le ugrál, nem bírjuk a gyurodést, idegeink görcsbe rándulnak Miért is ne törne ki rajtunk a pánikroham?
Shirley Trickett, a pánikbetegség elismert szakembere közvetlen hangvételu, olvasmányos, bölcs és józan tanácsokkal teli könyvében arra tanít, hogy ha megfelelo ételeket fogyasztunk, ha elsajátítjuk a helyes légzést, ha sokat mozgunk, és idegeskedés helyett megpróbáljuk megteremteni lelkünk békéjét, akkor minden esélyünk megvan rá, hogy megbirkózzunk pánikrohamainkkal.
A pánikroham a test normális félelmi reakciójának eltúlzása. Testünk ilyenkor túlzott mennyiségben termeli azt az adrenalin nevu vegyi anyagot, amelyet rendes körülmények között akkor produkál, amikor cselekednünk kell el kell futnunk a veszély elol, harcolnunk kell, vagy akár csak dühbe gurulunk. Ennek sokféle kellemetlen érzés és kényszeres félelem az eredménye. Ezeket az érzéseket, mivel mind egyszerre jelennek meg, pánikrohamnak nevezték el. A roham szó betegséget sugall, olyan eseményt, amelyet elszenvedojének nincs módjában sem elkerülni, sem csillapítani. Látni fogjuk, hogy ez nem így van. Jobb elnevezés volna az adrenalináram vagy az adrenalin-túltermelés, mert ez pontosan leírja, mi történik, és nem hangzik olyan ijesztoen.