Személyiségeink – egók, (h)arcok, álarcok

„A jóga nem más, mint gyakorlati pszichológia, egész módszertana lélektani; úgy is fogalmazhatnánk, a legmagasabb fokú lélektani bölcselet mindenre kiterjedo gyakorlata.” – Sri Aurobindo

A jógát általában olyan kötött gyakorlatokkal azonosítják, mint testtartások, légzésgyakorlatok, meditáció és ehhez hasonlók. Többnyire bizonyos szabályok és eloírások összességeként értelmezik, melyek a gyakorló külso életének bizonyos vonatkozásaihoz tartozik, mint a táplálkozás, szokások és viselkedés. Ám a jóga valójában belso lélektani munka, melynek célja a tudatosság megváltoztatása és átalakítása.
A pszicho-spirituális fejlodés feladatai a következok: – fokozatosan kiemelkedni abból az öntudatlan és tudattalan állapotból, amiben az egyén csupán a közösség vagy tömeg beolvadt része, sem mint önálló személyiség. Lépésrol-lépésre egyre mélyebb megértéshez jutni önmagunkról, tudatosabbá válni lényünk összetettségérol. Tárjuk fel pontosan lényünk eltéro részeibol származó tetteink eredetét. Érjük el az önuralmat, a teljes harmóniát azzal, hogy rendet teremtünk a különféle tudati összetevok között, melyek ez idáig konfliktusban álltak egymással. Végül fedezzük fel valódi önvalónkat és egyesítsük összetett emberi lényünket oly módon, hogy az összes többi ént a valódi szellemi-lelki én köré szervezzük.