Solito

„Ha létezik igazság a földön, a Solito egy szép napon klasszikusnak számít majd.”
Rumaan Alam

Ebben a megindító és lebilincselo memoárban, melyet Sandra Cisneros „korunk mitikus utazásaként” méltatott, egy ifjú poéta regéli el megdöbbento és jellemformáló vándorútjának feledhetetlen történetét, amit kilencévesen tett Salvadorból az Egyesült Államokba.

Javier Zamora „kalandja” végül egy csaknem ötezer kilométeres utazásnak bizonyult salvadori szülovároskájából Guatemalán és Mexikón keresztül az Egyesült Államokba – illegális bevándorlóként. A kisfiú hátrahagyja szeretett nénikéjét és nagyszüleit, hogy rátaláljon az elore utazott édesanyjára, akit négy éve látott utoljára, és apjára, akire már alig emlékszik. Amikor nekivág az útnak néhány idegen és egy embercsempész (kojot) társaságában – akit azért béreltek fel, hogy elvezesse oket a biztonságba -, Javier arra számít, hogy az utazás mindössze két röpke hétig tart majd.
A kilencéves kisfiú fejében csakis az jár, hogy veti majd magát szülei karjaiba, és milyen lesz ismét egy fedél alatt élni velük. A veszedelmes csónakutakat, a gyilkos sivatagi meneteléseket, a rászegezett fegyvereket, letartóztatásokat és fondorlatokat, melyek várnak rá, elképzelni sem tudja; és azt sem láthatja elore, hogy az a tizennégy nap két teljes sorsfordító hónappá nyúlik a vándortársak mellett, akik egy váratlanul fellelt családként nyújtanak támaszt neki.
A Solito megindító és sodró lendületu történet, mely testközelbol a hely és a körülmények hangulatát egyedülállóan megidézve számol be a bizonytalan kimenetelu, képtelenséggel határos utazásról, s egyben arról a csodálatra méltó jóságról és szeretetrol is, amit a szükséget szenvedo a legváratlanabb pillanatokban kaphat embertársaitól. Az emlékirat hose természetesen maga Javier Zamora, a szerzo, de éppúgy azok a csendes milliók is, akiknek nincs más választásuk, mint elhagyni az otthonukat. Valóban egy modern hos utazása ez, egy lebilincselo történet, amelyben az olvasó utazótársául szegodhet a kis Javiernek.

Javier Zamora 1990-ben született Salvadorban. Apja Javier egyéves korában elmenekült az országból, majd édesanyja is követte, még mielott a kisfiú betöltötte volna ötödik évét; mindkét szülot az Egyesült Államok által finanszírozott polgárháború kényszerítette a kivándorlásra. A kis Javier kilencéves korában megindult vándorútjára Guatemalán, Mexikón és a Sonora-sivatagon át. Unaccompanied (Kíséro nélkül) címu bemutatkozó verseskötetében az ifjú költo az olvasó elé festi, hogyan zilálta szét családját a háború és a kivándorlás. Javier Zamora Stegner-ösztöndíjat kapott a Stanfordra, majd Radcliffe-ösztöndíjat a Harvardra, s jelenleg is a National Endowment of Arts (Nemzeti Muvészeti Alapítvány) és a Poetry Foundation (Költészeti Alapítvány) ösztöndíjasa.

„Zamora eloadásmódját elbuvölo bensoségesség jellemzi; az ember olyan közel kerül a kisfiúhoz, aki a szerzo hajdan volt, hogy Javier azután is újra meg újra eszébe jut, miután letette a könyvet. Ez a rendkívüli mu óhatatlanul is rabul ejti és örökre megváltoztatja az olvasót.”
Los Angeles Times

„A Solito… megragadó és szemléletes részletességgel tárja elénk Javier gyerekkori utazását Gringóföldére, a nagy álmok és még nagyobb hamburgerek mitikus országába. Ám több ez puszta migránstörténetnél – egy kilencéves kisfiú jellemfejlodését is végigkísérhetjük benne, aki egyetlen röpke évszak leforgása alatt volt kénytelen belépni a lelki érettség korába, e másik mitikus birodalomba.”
The Washington Post