Rovás yóga

Töredelmesen bevallom, hogy utálok sportolni… Legszívesebben napi tizenkét órát olvasnék ágyban fekve (a másik tizenkettot alvással tölteném), foleg úgy, hogy valaki ébrenlétem idején kétóránként mellém tenné tálcán a legfinomabb ínyenc falatokat. Egyszóval már születésem pillanatától nagyon-de nagyon távol állok mindenféle jógagyakorlattól és egyéb egészséges mozgásformától… Idonként próbálok ezen változtatni, de bizony mondom, a szakértok által beígért boldogság hormonok nálam SOHA még fel nem szabadultak mozgás hatására, úgyhogy azt kell hinnem, tán valamiféle földön kívülinek születtem, csak épp még nem tudok róla. Ilyen elozmények után egyik reggel mégis arra ébredtem, hogy írnom kell… Ráadásul nem ám valami testhez álló témáról, hanem épp a ROVÁS LYÓGÁRÓL. Na mondom, vége a lustálkodásnak, odafentrol megelégelték egészségtelen életmódomat, és gondolják, hogy így majd rávesznek némi tornára, mert még egy darabig úgy látszik, szükség van rám idelent. Mostantól már csak úgy üldögélhetek a számítógépem elott, ha a nyakam köré tekerem a lábamat. Hát… nem voltam valami lelkes… mármint a tornát illetoen. Mindaddig, míg bele nem kezdtem az írásba. Ugyanis nagyon gyorsan kiderült, hogy a ROVÁS LYÓGA közül sem az, aminek gondoltam, és a LYÓ nem helyesírási hiba…