Őrangyalod és te

„A megszokott módon imádkoztam, mikor hirtelen a szoba elsötétült, s én az urben lebegtem, semmihez nem hasonlítható sötétségben. Úgy tunt, örökre itt ragadok, mikor elottem a messzeségben feltunt egy parányi fény. Gyönyöre és ereje teljesen átjárt, a boldogságtól már-már sírni kezdtem. A csillag egyre fényesebb és nagyobb lett. Észrevettem, hogy felém tart. Semmire sem vágytam még jobban életem során, minthogy megérinthessem. Úgy tunt évekbe is telhet, mire a közelembe kerül. Ám o megközelített, s egy emberi alakot véltem felfedezni. Vakítóan fehér volt és kék, elektromos fények örvénylettek testében. A messzeség hihetetlen nagy volt kettonk között, de hamarosan már ott lebegett elottem. Az Orangyalom volt. Elektromossággal feltöltött, pulzáló emberforma lényt láttam, aki vakító fehér és kék fénybol állt, szárnyakkal és villámhoz hasonló hajkoronával, kitárt karokkal. Amint felém közelített, majdnem elemésztett roppant ereje és energiája. Szinte már lehetetlen volt elviselni, mégis kitártam karjaim, hogy befogadhassam áldását. Ekkor roppant ero és tudatosság áramlott belém. Mikor már nem voltam képes többet felvenni, szelíden megszakadt a folyamat.” – Denny Sargent