Gyógyhatású növények

A Gyógyhatású növények címu kötetben a szerzo 250 növényt ismertet ábécérendben. Megtalálhatók közöttük a legismertebbek, például a hársfa, kamilla, zsurló, és az olyan ritkábban emlegetettek is, mint a hérics, longán, pekándió. A szócikk élén a növénynév köznyelvi alakja áll. Ezután a korábbi évszázadokban leírt és ma fellelheto magyar nyelvi adatok következnek, feltüntetve a növénynév elso megjelenésének idejét a magyar írásbeliségben. Megemlítésre kerül, hogy a növénynév mely nyelvemlékekben, fontosabb szótárakban, herbáriumokban, orvosbotanikai muvekben található meg és ott miképp jellemzik a növényt. A korábbi magyar gyógynövényekkel foglalkozó munkákban leírtaknál jóval részletesebb itt a növénynév eredetének magyarázata, és a névadás indítéka is részletesen bemutatásra kerül. Ezt bizonyítja a bibliográfiában felsorolt száz feldolgozott forrásmunka is. Megtudjuk, hogy a naspolya szó görög eredetu, a komló honfoglalás elotti török eredetu, míg a zsurló a súrol igébol ered. A szerzo rendszerint a tárgyalt növénynév tájnyelvi változatait is közli, a fagyöngy népi neve például a gyöngybuckó, enyvbogyó és gyöngyös madárlép. A szócikk második felében a növénnyel és a növénynévvel kapcsolatos botanikai, néprajzi, mitológiai ismeretek rövid összefoglalása következik. A szócikk befejezo része a növénynek a gyógyításban és a népi orvoslásban betöltött szerepét ismerteti. A mákot például már az ókorban is alkalmazták kábító hatása miatt, ma pedig fájdalomcsillapítók fontos összetevoje. A kötet végén az olvasó 75 betegség, bántalom mentén csoportosítva megtalálja, hogy megelozésükre, kezelésükre mely növények fogyasztása javasolt. Vérnyomáscsökkentoként például nemcsak a fokhagymát, hanem a kellemesebb aromájú gyömbért vagy az oszibarackot is választhatja. Rácz János a TINTA Könyvkiadó Arany Penna Díjas szerzoje, két korábbi, népszeru muve a Növénynevek enciklopédiája és az Állatnevek enciklopédiája. Az ékesszólás kis könyvtára sorozat 30. tagja.