Angol/magyar nyelven.
Jonathan nem hétköznapi sirály: a repülést nem a túlélés eszközének, hanem az önismeret útjának, az igazi szabadság kulcsának tekinti. Szokványostól eltéro életútja, mely eleinte megbotránkoztatást vált ki a közösség tagjaiból, egyre több sirály elé állít követendo példát. Jonathan szívhez szóló története természetesen az emberi kiteljesedés lelkesíto parabolája.
Richard Bach ezoterikus körökben klasszikusnak számító regénye most olyan, új zárófejezettel bovítve jelenik meg, amelyet a szerzo eddig nem tett közkinccsé.
Jonathan számára a repülésnem a zsákmányszerzéssel egyenlo – célja magának a repülés szépségének a megélése, amely a tökéletesedés útjának is tekintheto. Tökéletesen akar repülni, ezért folyamatosan gyakorol, igyekszik megismerni képességeit és azok határait. Ennek érdekében még a kiközösítést, a magányt is vállalja. Minden értelemben felfelé törekszik, s a dimenzióhatárokon átívelve megéli, hogy a halál nem megsemmisülés, hanem valójában út az egyre teljesebb és tágasabb valóságok felé. Tökéletesedni – ezt tartja a sirály (és az ember) legfobb feladatának. Amikor pedig eléri ezt a célt, rádöbben, hogy a tökéletességnek nincs értelme, ha kizárólag csak a sajátja. Ezért visszatér a rajhoz, amely kivetette magából, majd megnyeri és tanítani kezdi a fiatal madarakat. Arra, hogy repülni szép, és arra, hogy fölfelé kell törekedni. Bennünket, embereket pedig arra, hogy soha ne adjuk alább, mint o, Jonathan, a srály.
Richard Bach: A sirály
„Meg kell tanulnod az igazi sirályt látni, a jót mindvalahányban, és segíteni nekik, hogy ok is meglássák magukban. Ezt értem szereteten. Ennek a nyitját megtalálni, az az öröm.
Arra van szükséged, hogy tovább keresd önmagad, mindennap egy kicsit fedezz fel belole, a valódi Fletcher sirályból, aki elott nincsenek korlátok. O a te oktatód. Ot kell megértened, szerinte kell élned.
Ne higgy a szemednek. Amit azzal látsz, csupa korlát. Az értelmeddel nézz, ébredj rá, amit úgyis tudsz már, és meglátod, hogyan kell repülni.”



