Hangtál

A hangtál peremének átméroje: 11,5 cm.

Származása régi korokra vezetheto vissza. Története legalább olyan messzire nyúlik, mint a gongé — több ezer éves eszköz. Tibet, Nepál, India, Kína vallási szertartásainak elengedhetetlen kelléke volt, de a hétköznapokat is jól szolgálta: edényként használták a szerzetesek a kolostorokban.

A hagyományok szerint hét különbözo fém ötvözetébol állították elo (mindegyik fém az analógia törvényei szerint megfelel egy bolygónak): arany, ezüst, réz, vas, ón, ólom, higany. Ezek a fémek garantálják a hangtál egyedülálló hangját és harmóniáját, gazdag hangzását. Így a hangtálak manapság a hangmasszázs, hangterápia, hangtálterápia, hang-masszázsterápia, hangfürdo, sejtmasszázs módszerének alapveto eszközeit képezik.

A szájhagyomány szerint imádsággal kovácsolták oket — minden kalapácsütéshez egy imádságot fuztek. Itt kell megjegyezni, hogy a manapság készült edényeket nem mindig pontosan a hagyomány szerinti hét fém ötvözetébol készítik. Néha kevesebb, néha több fémet használnak. Az osi receptet a készítok a mai napig titokban tartják, a pontos anyagösszetételt nem osztják meg senkivel. Többek között az eltéro anyagösszetétel a magyarázata a tálak eltéro színének. Az eredetinek tartott, osi tibeti recept és eljárás szerint már nem készülnek hangtálak — ezeket már csak nyugati régiségboltokban lehet beszerezni. Ez nem jelenti azt, hogy a mai hangtálak ne lennének éppen olyan jók, mint a régiek. Természetes, hogy minden készíto – legyen akár nepáli, indiai – bizonyos munkafázisokhoz (pl. polírozás, peremek megmunkálása, gravírozás, vésés) igénybe veszi a munkafolyamatot megkönnyíto kéziszerszámokat, kisgépeket. Napjainkban a forgalomban lévo hangtálak zöme, Nepálban, Indiában készül. Ezeket szoktuk „eredeti” jelzokkel illetni. Ezen túlmenoen készülnek még hangtálak Japánban, Vietnamban, Kínában, foként öntési eljárással.