Boldogság

„Keressük együtt az elveszett boldogságot! Én eloremegyek, s igyekszem hangosan érezni és gondolkodni, hogy a sötétben ne veszítsük el egymás kezét.”

– Mester, mi az a boldogság?
– A harcban született nyugalom.
– Ez mit jelent?
– Azt, hogy eloször van a harc… s utána a szavakkal leírhatatlan, minden emberi örömnél gyönyöruségesebb beteljesedés.

Az elso szó, amit Jézus kimond, amikor tanítani kezdi az embereket; a boldogság. Ez életünk foszava. Mindennél mélyebb vágyunk, hogy boldogok legyünk – mégis boldogtalanok vagyunk manapság.
„Boldogság az, ami életem minden percébol hiányzik!” – ezzel a mondattal indul el felfedezo útjára Müller Péter és így szól olvasójához: „Keressük együtt az elveszett boldogságot! Én eloremegyek, s igyekszem hangosan érezni és gondolkodni, hogy a sötétben ne veszítsük el egymás kezét.” Könyve különös szellemi kalandot kínál: az együttes gondolkodás és a közös rátalálások élményét. A felfedezoút a hétköznapi örömökbol indul. Szó lesz az önfeledtségrol, a mámorról, a beteljesülésrol, az élet céljáról, a szenvedések értelmérol, az újjászületésrol, s ahogy a boldogság szó mélyebb értelmet kap: a Teremtés titkairól és Istenrol is.
Az író ebben a könyvében tárja eloször olvasói elé azt a világképét, amelyet a sok évtizedes keresés, a magas szellemvilág inspirációja, a sivatag homokjába elrejtett – s csak néhány évtizede fölbukkant – oskeresztény írások megérleltek benne. Ez a boldog ember világképe.