Az emberek lelki békéjüket a birtoklásban, az élvezetekben, vagy akár még a lemondásban is keresik. Nemzetközi találkozókon tárgyalások útján próbálják megteremteni a békét. Ezek az egyéni és közösségi stratégiák azonban ritkán muködnek hosszútávon. A szerzo rámutat, hogy a béke nem a külso világban, hanem az emberi szívben kezdodik.
Minden a belso világban kezdodik. A belso világ az, ahová a magot elvetjük. Ha a béke és a szeretet magját vetjük el, amikor kicsírázik a béke és a szeretet fája no majd belole. De ha nem vetjük el a magot, hogyan lesz belole csemete vagy fa? Ez lehetetlen! Sajnos nem mindannyian imádkozunk a békéért. Imádkozunk örömért, és saját személyes elégedettségünkért. Igaz természetesen, hogy ezekre a dolgokra szükségünk van. Ma talán örömre van szükségünk, holnap szeretetre, holnapután pedig egy bizonyos vágy beteljesedésére. De van egy vágy, egy törekvés, mely ott van mindenkiben, és ez a béke utáni vágy.
Az a béke, amelyet a külso világból próbálunk elotérbe hozni, nem béke, csak idoleges megalkuvás. Láthatjuk a politikai helyzetet. Néhány hónapra vagy évre két fél békében maradhat. Úgy érzik, miközben tartják magukat egy külso egyezséghez, titokban meg fogják növelni a képességüket. Azután amikor alkalmuk nyílik rá, vagy a vitális késztetés arra indítja oket, akkor újra harcolnak. Várom az alkalmat, amikor eroteljesebben, a legeroteljesebben meg tudlak támadni. A belso béke ellenben valami más. Az a béke, amelyet imánkkal és meditációnkkal a belso világból hozunk felszínre, nagyon eros, nagyon hatalmas és tartós. Tehát ha belso életünkben megvan ez a béke, külso életünk biztosan átalakul. Csak ido kérdése.



