A meditációról, megfelelésről, önmagunkról

Egyre inkább felgyorsulni látszó, rohanó életünkben mind többször fel-felbukkan bennünk az igény arra, hogy megállhassunk egy pillanatra. Mai világunk rengeteg téren megköveteli tőlünk a figyelmet, ráadásul magas szinten. Egy mai embernek ápoltnak, divatosnak kell kinéznie, jól fizető munkával kell rendelkeznie, ahol elvárás a megfelelő képzettség, így az átlagon felüli teljesítmény is. Ezen kívül feleljen meg a társadalmi és családi normáknak is: legyen sportos, táplálkozzon egészségesen, éljen példás közösségi- és magánéletet.
Mindannyian tudjuk, hogy e rengeteg elvárás töredékének is képtelenség magas fokon megfelelni. Minél inkább próbálunk harcolni a világgal és helytállni minden területen, annál inkább szembesülnünk kell ennek képtelenségével. Ezzel együtt a belső feszültség egyre nő, ami alapjáraton is kikezdi a teljesítményt.
Sokak úgy vélik a siker kulcsa a küzdelem, a szenvedés, vagy a kihívások keresése.
Ma már tudományosan is bizonyított tény, hogy a stresszes helyzetekben a teljesítmény csökken. Minél inkább küzdünk, annál inkább értelmetlen csatatérré változik életünk, valós eredmények születése nélkül. A feszültség folyamatosan nő, miközben ezzel arányosan csökken a teljesítmény.
Sokan úgy vélik, a kikapcsolódáshoz, ellazuláshoz, megújuláshoz el kell utazni valahová.
Ezzel szemben a meditáció új utat mutat, melynek jótékony hatásával bármikor élhetünk.

Szinte mindannyian hallottunk már a meditációról. Bizonyos körökben „divatossá” vált meditálni anélkül, hogy annak valódi értelmével és értékével tisztában lennénk. Vannak, akik sajnálják rá az időt, vagy feleslegesnek tartják, mások próbálkoznak vele, de lényegileg kevesen értik meg. Rengeteg rávezető módszer és technika létezik, melyet tévesen meditációnak gondolunk.

„Sokan elkezdték úgy gondolni, hogy a meditáció gyakorlása amolyan szertartásos cselekedet, és hogy a meditációt különböző, kitekert testhelyzetekben kell végezni, miközben az ember mindvégig áhítatos képet vág, nehogy feltűnjön valakinek, valójában mennyire kényelmetlenül is érzi magát. Mindeközben esetleg mantrákat mormol, füstölőt éget vagy egyéb ezoterikus hókuszpókuszt csinál.”*

Ezzel szemben a meditáció utat mutat befelé, önmagunk lényegébe, hiszen a valódi ellazulást itt találjuk meg. A legzajosabb hétköznapok közepén is nyugodtak maradhatunk, ha az éberségre koncentrálunk a világnak való megfelelés helyett. Amint ez megtörténik, megjelenik bennünk az elfogadás, mely következményeként felhagyunk a megfelelési kényszereinkkel, színjátékainkkal, többé már nem erőlködünk, nem vágyunk arra, hogy lenyűgözzük a környezetünkben élőket. Nem takargatjuk tovább sebeinket mások véleményétől tartva, így a gyógyulás folyamata azonnal megindul.
Egy nyugodt állapotban dönthetünk arról, hogy egy bizonyos helyzetben hogyan reagálunk, míg ugyanez feszültséggel terhesen csak újabb feszültségeket szülne.

„Nincs hatalmasabb szabadság annál, mint amikor az ember azzá válhat, ami valójában.”*

Szabadság az, amikor nem kell elvárásoknak megfelelni, mindenki úgy élheti az életét, ahogyan akarja. Kényszerektől mentesen, spontán, valódi mély tudatossággal. Ehhez azonban meg kell tanulnunk önmagunkat szeretni, hogy másoknak szeretetet adhassunk.

„A meditáció lényegében nem más, mint a tudatosság művészete.”*

Amikor meditálsz, nem csinálsz semmit, egyszerűen csak vagy. Nincs cselekvés, gondolat vagy érzelem. Egyszerűen csak létezel a középpontodban: ez a meditáció.

*OSHO
Meditáció
Az első és utolsó lépés a szabadság felé
Meditációs kézikönyv
Amrita kiadó, 2004