Az időzítésről általában

 

   Sokan nem szeretjük a változásokat. Azt gondoljuk, hogy ami van, az legalább van, és tévesen úgy értékeljük, hogy még mindig jobb, mintha nem lenne. Ez azonban így nem helyes. Mindannyian voltunk már olyan helyzetben, amit nagyon nehezen vészeltünk át.

   Leginkább akkor fordul ez elő, amikor úgy érezzük, hogy valamilyen külső kényszer hatására kell elszenvednünk bizonyos történéseket, melyekre látszólag nem tudunk befolyást gyakorolni.    

  Teljesen nyilvánvaló kell, hogy legyen, hogy minden folyamatos változásban van körülöttünk, így az állandóságra törekedni valójában felesleges.

   Ha számunkra kedvező irányt vesznek a történések, annak örülünk, ám ha ez esetleg nem így van, nagyon kétségbe tudunk esni ahelyett, hogy jobban szemügyre vennénk a körülményeket. Ha valamilyen változásban lévő dolog látszólag nekünk éppen rossznak tűnik, az később sokszor kiderül, hogy mégsem volt az. Amíg maga a folyamat zajlik, addig persze lehet, hogy kellemetlen, de az esetek túlnyomó többségében annak lezárultával jobban érezzük magunkat, vagy jobb körülmények kialakítására kapunk lehetőséget.   

   Mivel ezt előre ritkán látjuk át, általában ellenállunk a bekövetkezni kívánó eseményeknek, mellyel csupán saját megélésünket nehezítjük, hiszen amikor egy változás elindul, annak értelmetlen, és felesleges próbálkozás lenne az útjába állni. Ha valami változni akar, az változni fog.

   A régihez ragaszkodni azért is értelmetlen, mert a külvilágban bekövetkező változásokat belső változások indítják meg. Belül is folyamatosan változunk, még akkor is, ha erre nincs közvetlen ráhatásunk, illetve az esetek többségében nem tudatos a folyamat. Ebből következik, hogy a külvilágban megélt tapasztalataink miattunk, velünk, hozzánk igazodva fognak módosulni. A külső változást a belső változás szükségessége hozza létre. Ha valami nem tetszik, jogunkban áll kipróbálni helyette mást, mert jár nekünk a tapasztalás lehetősége.

   Előfordulhat, hogy érezzük ugyan a változás időszerűségét, mégis folyamatos kifogásainkkal elodázzuk a lehetőségeket. Ilyenkor legbelül félünk attól, ami történni fog. Attól is, hogy képesek vagyunk e szembenézni vele, elviselni a következményeit és attól is, hogy végül hogyan fog zárulni a kényelmetlen helyzet. Ha már idáig eljutottunk fontos tudni, hogy minden elszalasztott lépéssel csak a magunk dolgát nehezítjük, az esetlegesen megélt szenvedések, vagy sérelmek sorát erősítjük csupán, hiszen ha már az elhatározás is megszületett, vagyis az igény a változtatásra, attól a pillanattól a továbbiakban azt értelmetlen és hiábavaló a halogatás.

   Ha a megfelelő időre várunk, akkor nagyon sokáig elhúzódhatnak a folyamatok, hiszen mindig találunk majd újabb aktuális kifogást arra nézve, hogy miért nem jó az időzítés. Ám ezek soha nem valódi okok, csupán kifogások. Ebből a szempontból nézve nem létezik tökéletes időzítés. Egyszerűen nincs olyan. Ezzel szemben nem túl meggyőző kifogás mindig akad, mellyel csak a saját magunk- és más érintettek idejét pazaroljuk csupán.

   Egy másik nézőpontból szemlélve minden alkalom tökéletes ahhoz, hogy elindítsuk a szükséges változást. Lehet, hogy lezárással jár, de megkönnyebbüléssel végződik. E nélkül nincs változás, ezzel így is, úgy is szembe kell néznünk. A régit hátra hagyva, valami más születik. Ezt hívjuk fejlődési folyamatnak, amikor újabb szintre léphetünk, mert megértettük és megoldottuk eddigi feladatainkat, így továbblépve újabb kihívások elé nézhetünk.

Nem majd valamikor, hanem most.

 

 

Elixír könyvesbolt, Veszprém - www.elixirkonyvesbolt.hu

 

 

 

 

 

 

 

Életünk alakulása csak rajtunk múlik. Itt az idő, hogy tegyünk érte!

 

 

Felkeltettük érdeklődését?

 

 

 

Lap tetejére